Főoldal
Szolgáltatások
Tartalom
Információ
|
Randevú egy életre - Folytatásos chatregény - Folytasd!
|
| Elkezdem. Ha van kedvetek, folytassátok! Jobb lesz, mint a szappanoperák, tutibizti! Álmosító őszi délután volt. Gyöngyi nem engedelmeskedett a napszak altató tétlenségének. Felöltözött és sietett a legközelebbi bevásárlóközpontba, a könyvesbolt büféjébe egy cappuccinora. Világoskék farmernadrágjában, hófehér pulóverében, sötétkék farmerdzsekijében sportos megjelenése ellenére különösen vonzónak, minden korábbinál szebbnek érezte magát. "Érezte, hogy a tavasz minden egyes porcikáját boldogsággal tölti el - ráfért már, mert a lélekromboló szürke tél és egy elmúlt szerelem kongó üressége már-már lelkét fojtogatta. Azon tűnődött, hogy vajon jó választás volt-e lemondania egy barátnőjével, Augusztinával való találkájukat. Míg ezen merengett észrevette hogy a mellette lévő asztalnál ülő kislány meredten nézi. a kislány mellett pedig egy férfi ült, aki unottan bámult maga elé. eszébe jutott az ő kedvese, aki nem rég hagyta el. kortyolt egyet az italába, majd eltűnődött azon, hogy vajon van-e valakije a férfinek - ugyanis nem volt számára közömbös. aztán ránézett a kislányra, aki még mindig őt bámulta. ekkor az merült benne fel, hogy milyen jó lenne, ha neki is lenne egy gyermeke. közben egyre nagyobb késztetést érzett arra, hogy leszólítsa a férfit. Jó érzés töltötte el, lelkében madárcsicsergéses, szivárványos, napsütötte tavaszi zsongás kezdett óvatosan fel-felcsillanni, mint a "Lassan nyílik a szerelmünk..." kezdetű dalban az Illés együttestől, ugyanakkor mégis éles fájdalom hasított belé: nem régen volt egy életmentő műtéte - nem lehetett gyermeke. Ha megszeretnék ez a kislány és édesapja, hogy mondaná meg, hogy sosem lehet kistestvér?... Közben a férfi is nézni kezdte őt, mint akit elbűvöltek. Legszívesebben belebújt volna a szívószálon keresztül cappuccinos poharába és mentőövnek elővette angol leckéjét. Erről eszébe jutott, milyen nevetségesen fog hangzani, ha meg kell vallania a kislánynak és a férfinek, hogy felnőtt fejjel kezdett nyeltanulásba, mert vénségére elhatározta, legalább középfokú nyelvvizsgája lesz és mindig is szenvedélyesen szerettett tanulni. Eközben a kislány váratlanul megszólította a zavarában elmerülő apját. - Apu, a néni a capuccinóval a kezében szerelmes beléd! - a férfi a megdöbbenéstől egy pár pillanatig meg sem mert szólalni, majd elkezdte. - Kislányom, miből gondolod, hogy bármit is érez irántam egy idegen néni? - ...mert érzem a szeretetét... Pár percig csak némán ültek egymás mellett. - Apu, menj oda hozzá! - biztatta a kislány. A meglepetéstől rövid gondolkodó csend után apja megkérdezte: - Kicsim, mit mondhatnék neki? - Hívd meg egy cappuccinora! A férfi harsogó nevetését nem tudta visszatartani. - De hiszen még meg sem itta a sajátját! - Nem baj, nagyon fáradtnak látszik! Na, menj már! - erősködött a kis lány. - Csillagom, kerítőnő lettél? - Apa, az mi? Nem kertelek kis kertet, nem építek kerítést! Újabb hatalmas nevetés után az ember összeszedte magát és elindult a hölgy felé. Már elért a lányig. Izgalmában elkezdett gyöngyözni a homloka, s valami erős, de ismerős nyomást érzett a mellén, olyat amilyet a gimis bulik félhomályában érzett utoljára, mikor felkérte ŐT egy táncra. Kicsit elbizonytalanodott a járása is, torkát köszörülte, agyábon őrül módon pörögtek a kerekek. Közelebb lépett, próbált mosolyogni, de nem tudta leplezni kisfiús izgalmát, ennek ellenére odahajolt úgy, hogy a lány nem látta még őt és nagy levegőt vett... Ebben a pillanatban a lány egyik legkedvesebb, ám legkevésbé sem tapintatos barátnője, Kata hangos sikongatás, örömujjongás közepette, szabályszerűen berontott a kávézóba és barátnője nyakába vetette magát, hiszen már hetek óta nem látták egymást... A férfit ez sokkhatásként érte. Ettől felébredt benne a hódító oroszlán. - Hölgyem, talán megengedi, hogy előbb én üdvözöljem barátnőjét? Hamarabb léptem akcióba. Nem kellene megkeresnie sürgősen egy Vision Express-t, hogy tovább lásson az orránál? - Már megbocsásson uram, de ki maga, hogy sértegeti a barátnőmet, és különben is...miért akar üdvözölni? Nem is ismerjük egymást! Mit akar tőlem?! - fakadt ki a nő. - Nyugodjon meg, Hölgyem, hamarosan meglátja, mégis ismer, sőt, mintha öröktől fogva ismernénk egymást! - hangzott a bársonyos férfihang higgadt, minden női szívet elbűvölő válasza. Valóban olyan érzése volt, ahogy momdta. Mosolya delejezőbb a legromatntikusabb filmek leglenyűgözőbb mosolyánál. KATA: -Najó Gyöngyi húzzunk innen! GYÖNGYI: -Ne, ne, várj! Mi van ha tényleg igaz és csak most fogok rádöbbenni hogy mindig is ismertem. Hogy Ő az... K: -Úristen! Na figyi, amiben mindig is biztos voltál az az hogy gyereke nem lesz. Ennek meg szerinted ez itt kicsoda, már bocsi drágám, a kishúga? A FÉRFI: -Ami azt illeti... Gyöngyire ezúttal nem hatott barátnőjének vehemens természete, ellenpropagandás fellépése, túlzott óvatossága. Megadta az esélyt az égből pottyant lovagnak és önmagának, hátha valóban egymásnak rendelte őket a Sors a kislánnyal együtt... Ha megengedik hölgyeim, folytatnám! - mondta a férfi. szóval...ha jól vettem ki a szavaikból, összekevernek valakivel. nos, a részletekbe inkább ne menjünk bele, főleg ne a kislány előtt. amikor azt mondtam, ismerjük egymást, nem szó szerint értettem. Ez olyan érzés, mintha sorsszerűen mindig is ismertük volna egymást... Kata: Na jó Gyöngyi, nekem ebből tényleg elegem van, uncsizok is már ettől a sok blablától, figyeld meg, hogy ez is egy ilyen térítős pasi lesz, vagy mi. De ha nem akkor is egy minimum egy kirúgott csávó, akinek a nyakán maradt a gyerek. Ugorjunk már át inkább a muliplexbe, s nézzük meg egy jó kis filmet oksza??! Te veszed a kukit, én meg az üccsit, csak úgy csajosan. Különben is még el sem mondtam, hogy mi volt azzal a csávóval a dizsiben, tudod, azzal a helyes, magassal, nem is tom hogy hívják, de megadtam neki a számom. Na megyünk??! 10 perc múlva kezdődik a film. közben meg csacsogunk oké..? És ahogy Kata kimondta, sodró mondatainak utolsó szavát olyan hirtelenséggel csörögni kezdett mobiltelefonja, hogy kérdésnek szánt mondata végén elbizonytalanodott a kérdőjel. Hosszú és kétségbeesett keresgélés után, szinte felcsattant első mondata, ami viseltes telefonjának kicsiny mikrofonjába zuhant: - Áááá szijjja, olyan régóta vártam, hogy végre felhívj! Találkoznunk kell most azonnal!!! Gyöngyit a hideg rázta, leizzadt, úgy érezte, rögvest elájul. "Most mi lesz? Magamra maradtam ezzel a férfival és a kislánnyal? Ebből hogy jövök ki vagy ebbe hogy megyek bele?" Végül annyira összezavarodott, hogy felkapta a cuccait és elrohant. azonban amilyen hirtelen futni kezdett ugyanolyan gyorsan meg is állt, majd vett egy mély levegőt, és mégis visszament. -kezdjük el az elejéről az egészet - mondta az férfinek, aki gyöngyihez hasonlóan nagyon össze volt zavarodva-, mert ez már olyan, mint egy hülye rémálom. tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, jó? -rendben, akkor én most visszaülök, és még egyszer idejövök - hangzott a válasz."    |
