Szeres

Szeres mikor az éles hajnal, mély barázdát vág arcomon,

Szeres mikor gyönge és bizonytalan vagyok,

Szeres mikor szívem szabadságra vágyva, szárnyát próbálja,

Szeres mikor undok és elviselhetetlen vagyok.

Szeres mikor már minden bennem szerethető, szívedből kikopott,

Szeres mikor lopjuk az idő édes perceit, hogy a menyekbe szökhessünk fel,

Szeres mikor Szerelmünk kohójában, testeink egy kőtömbé olvadnak át,

Szeres mikor a csókoknak már gátja nincs, és az értelem már nem keres határt.

Szeres mikor az élvezettől elfolyó testünk, a hideg bizsergésnek adja át magát,

Szeres minden ok és indok nélkül csak a pillanatért, mert én így szeretlek,

Szeretem, hogy vagy nekem, szeretem a szemed, a halk lélegzeted,

Szeretem, ha simogatsz, szeretem minden szavad, szeretem a mosolyodat.

Szeretem, ha csak szeretsz, szeretem, mikor megértesz, szeretem a Könnyeidet,

Szeretem, a testedet, szeretem minden hajlatát, völgyét és dombjait,

Szeretem, elfutó gyöngyöző kacajod, és ahogyan a hajad hordod,

Én mindent szeretek benned, és csak annyit kérek mély alázattal, hogy Szeres.

Kincses Csaba