Csaba, szép amit írsz. Mégis itt a kérdés: Nem lehetsz boldog most ebben a pillanatban? Függetlenül attól, hogy kint milyen az idő és milyen volt a napod? Elengedve minden teóriát, amit tanultunk, hallottunk, gyártottunk magunknak az életről. ..? Nem lehet, hogy a boldogság nem függ a körülményektől? Úgy értem nem kívül van. .. ott (kívül) vannak örömök, amit boldogsággá fokozunk a szavakkal és bánatok, amiket a boldogság ellentétének definiálunk? De az örömök és bánatok mögött, ha lecsendesítjük a minősítéseket, ott az igazi, valódi boldogság? Nem lehet, hogy ez mindig rendelkezésünkre áll?

Kincses Csaba Azt mondod,hogy elménkből kitisztítva mindent,bánatot, ellentéteket,külvilágot csak a boldogságra koncentrálva is el jutunk a boldogsághoz.Igen igazad van így is elérjük azt,de az spirituális belső boldogság.Egyáltalán nem életszerű,nincs íze,csak színe!Nekem kell a bizsergés,az össze vissza kalapáló szív.Az öröm könnyek,a mosoly megsimogatása amit én okoztam.Kellenek ezek a fizikai tapasztalatok.Nem elég csak a boldogságban való lebegés.Remélem jól fejeztem ki magam?

Csaba, az vesse rád az első követ a preferenciáidért, aki még nem volt szerelmes sosem. .. :) De hogy mit tekintünk életszerűnek, az az elménk minősítése.
A nagy lánggal nagy leégett területek is járnak. Nemde? :) A belső boldogság számomra nem lebegés, inkább egy hely, ahova mindig haza lehet térni. Akkor is, ha kint az örömök, akkor is, ha a bánat izgat fel.

Kincses Csaba Kezdem úgy érezni,hogy a törpe harcol. .(mármint Én) a Titánnal. .(veled Évi), főleg ,hogy megnéztem a Facebook oldalad.Én csak autodidakta módon próbálkozom értelmezni ,a magam számára a gyakorlati filozófiát.Ezek az eszmecserék számomra úgymond a "tankönyvek",hogy helyes e a gondolat menetem.De annak azért örülök,hogy már nálad is szerepel az elenpár a megfogalmazásodban.

Kincses Csaba De el kell ismerjem jó a meglátásod,a boldogságot definiálhatjuk az otthon szóval is (ezt írtad körbe,ha jól látom),mert valóban az önmagunkban helyesen ki alakított boldogság.Egy fajta menedék,biztos pont,eldugott sarok a szívünk vagy a lelkünk mélyén.Ahová mindig szívesen benyitunk,ha megbántanak,vagy ha újabb boldog pillanat ér.Ha boldog pillanat ér azért,hogy betegyük a többi közé.Ha bánat akkor meg azért,hogy új erőt merítsünk ezekből a boldog pillanatokból.