APÓKA MÁR NÉHA TÖRTE A SZAVAKAT,

MINT KEZE A KENYERET AMIRE MINDIG ÁLDÁST VETETT,

SZÍVÉNEK TITKAIT EGY ÖREG KUNYHÓ ŐRIZTE,MESSZE FENT A HEGYEKBEN.

VARÁZSDOBOZ VOLT E KUNYHÓ SZÍVÉBEN,

AMIHEZ HA FELSÉTÁLT MEGNYÍLT CSENDBEN,LASSAN,SZÉPEN,

ÉS Ő MÁR BOLDOGAN LUBICKOLT AZ EMLÉKEK TENGERÉBEN,

NEM SZÁMÍTOTT A HIDEG ÉS A FAGYHATÁR ,SZÍVE MINDIG IDE HÚZTA MÁR.

AZ ILLATOK ÉS AZ ELSŐ BÓDULT PILLANATOK MIKOR MAMÁNAK ITT CSÓKOT ADOTT,

AZOK A NEVETŐ,TEKERGŐ HANGOK HALK MEGADÓ SÓHAJOK,

AMIK GYŰRTEK PAPLANT ÉS PÁRNÁT A VÉGTELEN SZERELMET ÉREZVE ÁT,

AZ A HÁLA SZEMÉBEN AMI EZT KÖVETE SOHA SEM FELEDTE.

MOST IS CSAK EZÉRT A HÁLÁSTEKINTETÉRT JÖTT,

MERT MAMA NYOLC ÉVE MÁR MÁS VILÁGBA KÖLTÖZÖTT,

BESZÍVTA MAGÁBA A KUNYHÓ ÉS AZ ERDŐ ILLATÁT,

ÍGY TUDTA CSAK ITT HAGYNI SZÍVÉT MARCANGOLÓ CSODÁT.

LEFEKÜDT AZ ÁGYRA LEVETKŐZVE ANYASZÜLT MEZTELENRE,

A PÁRNÁT SZOROSAN MAGÁHOZ ÖLELVE CSAK AZT MONDOGATVA,

MAMA,MAMA ÚGY HIÁNYZOL SZÍVEM MÉG MINDIG GYÁSZOL,

A SZÓ HALKULT A TEST LASSAN KIHŰLT,APÓKA ARCÁN A MOSOLY ELTERŰLT.(kcs)