A félév legelején nem nagyon értettem, mi értelme van a blogkészítésnek. Úgy fogtam fel, hogy kötelező, azért kell, mert muszáj. Nem nagyon foglalkoztatott a dolog, sőt, őszintén szólva utánanézni se nagyon akartam. Ahogy teltek a hetek, hónapok, ahogy bejártam az összes pedagógiai tantárgyra, rájöttem, nem csak holmi vatta tantárgyakról van szó, és nem feltétlen a tanári képzéssel foglalkozunk elsődlegesen, hanem saját magunkkal. Sosem szántam elég időt magamra, de az utóbbi időben rájöttem, hogy amíg a saját dolgaim nincsenek rendben, amíg nem tudok a saját énemmel szembesülni, másokhoz sem fogok tudni helyesen hozzáállni, nem leszek képes tanítani gyerekeket. Ha nem tudom, hogy működnek melyik korban, nem fogom tudni őket kezelni. A blogkészítés nekem ahhoz adott erőt, hogy legyen egy kis időm magamra, átgondoljam, milyen hasznos dolgokat tartok fontosnak a pedagógiai tantárgyak folyamatában, amiket később felhasználok a tanításom során. És végül az sem az utolsó, hogy leírom a véleményemet úgy, hogy nem kell, hogy bűntudatom legyen amiatt, hogy ezekkel kapcsolatban rossz volt a véleményem korábban. Felvállalom.
    Az egyéni feladatok nagyon felkeltették az érdeklődésemet. A szociometria készítése, melyhez egy régi iskolámat kellett meglátogatnom, a gyerekekhez kellett beszélnem úgy, hogy csak én tudtam miről van szó. Először volt bennem az az érzés, hogy mindenki figyel arra, amit mondok, és azt csinálja, amit kérek tőlük. El sem tudom mondani, milyen jó érzés volt. A teszt kidolgozása is egy élmény volt, főleg amikor megláttam a sok munka végeredményét.
    Régebben úgy hittem, hogy a pszichológiai beállítottságú könyveket csak az arra szakosodó emberek lapozgatják, de rájöttem, tévedtem. A fejlődéslélektan, a tesztek, a számítógépes programok mind-mind hasznos dolgok. Eddig nem is értem, hogy kerülhette el a figyelmemet ez a sok fontos információ. Néha még abba is belegondoltam, milyen jó lenne ezekben a témákban jobban elmerülni, mint az órákon. A teszteket, amiket mi is kitöltöttünk és elemeztünk, a barátaimmal is szívesen kitöltettem, hiszen nekik is hasznos megismerkedni azzal, mi is lakozik bennük.
    A mások számítógépprogramos előadásánál nem nagyon értettem, hogy miért kell nekem tudnom, más szakon mit használnának szívesen az órák keretein belül. Úgy voltam vele, én ezeket nem fogom tudni használni a saját óráimon, magyarul mit kezdjek vele. Csak később jutott az eszembe, hogy mondjuk ha gyerekem lesz, akkor ezeket viszont szívesen használnám, ajánlanám a számára. A kiegészítő programok megismerésének ötletét viszont mélyen támogattam és támogatni is fogom. Sok olyan program van, amiről szó volt és ezek könnyebbé teszik a munkámat, a pedagógus munkáját, vagy csak az otthoni hobbimat, kikapcsolódásomat. Kiváncsi vagyok, a többi félévben milyen pedagógiai tantárgyak várnak még rám és mi újat tudok még magamba szívni.