A kolostor vagy rendház olyan, összetartozó épületcsoport, amelyben valamely szerzetesrend tagjai állandóan együtt élnek.
A név eredete
A középkorban a szerzetesek épületeit monostor megjelölés mellett a klastrom szóval is illették.A monostor a görög monaszrérion (remetelak) szóbol kialakult latin monasterium átvétele, a klastrom a latin claustrum (retesz,lakat,erőd,végvár) szóbol alakult ki.A középkori latinban a claustrum monasterii a rendház laikusok elöl elzárt belső része volt, majd a claustrum rendház értelemben önállosult.Mára eltünt, a kolostor szó teljesen kiszorította.Ezt a szót a nyelvújítók hozták létre (1784-ben) a klastrom régies és tájnyelvi kalastorom névváltozatának lerövidítésével. Eredeti alakja (kalastor) az akkor még azonos jelentésű monostor hangalakjához igazodott.A rendház kifejezés még újabb keletű:a 19. században alakult ki.
A "kolostor" és "monostor" kifejezéseket mindmáig többnyire szinonímaként használják,de jelentésük elkezdett különválni. A monostor inkább a monasztikus rendek templommal egybeépitett,kötött rendszerű telepét jelenti - az ilyen telepek a rend tagjainak minden élet-, hit- és gazdasági funkcióját (szállás,étkezés,ima,önellátó ipar,gazdálkodás) kiszolgálják.A kolostor viszont inkább csak a szerzetesek szállásépülete, amihez templom is csatlakozhat (nem fontos egybeépíteni),de nincs komplett kiszolgáló egysége.Rendháznak vagy székháznak élltalában a kolostorhoz ,ill monostorhoz tartozó,de más talapülésen lévő szerzetesházat nevezik,így például a győri bencés rendház,ill székház Pannonhalmához tartozik.
 
Főoldal
Szolgáltatások
Tartalom
Információ