Versek idézetek

Versek idézetek

 

A remény...

A könnyeken túl

Mosoly-kapukon lopja be magát
a tévedések közt botló remény,
karjában vágy pihen
csendjében költemény.

Ölében ringatja álmainkat
deres szívünkbe csókja csal tavaszt,
fényével simogat
és új hitet fakaszt.

 


Anti-remény...

Minél több lesz, nem látom,

Sötét árnyak nyúlnak végig a nedves házakon.

Kerek birsalmák csüngnek lefelé a felhők madzagán,

Szekerek görögnek, betonok csapkodnak,

Ajtók nyösszennek, állatok böjtölnek,

Királyok hallgatnak, virágok sarjadnak,

Folyók fonnyadnak, lankák kapálnak a

Mély hegyek gyomrában,

S hogy ne féljek?!

 

S hogy ne féljek,

mikor a félsz áltat keresztül a világban,

Mikor a megütött bőr is vörös,

a vér, a tűz a fájdalom,

és minden csak vörös,

És undorító a bőr, mert a

szőr nyúlik tovább, mint én vagyok,

mert messzebb akar jutni, mint én vagyok,

mert belülről büdös vagyok, mert

undorító a test belső szaga,

és az is csak vörös.

A szín és az illat összekapaszkodva

töltik ki a sejtem minden kis zugát,

És a hiba énbennem van

 


[1] 
 
Welcome to Infovip