Reménytelenül

Reménytelenül

Messze vagy, 
sosem voltál közel 
nélküled a szél, a fagy, 
a magány csendje ölel. 

Elveszve kullogok 
árnyékodban minden este, 
lépteid nyomán sompolygok 
mozdulataid lesve. 

Árva kolduslányként 
figyelmedből kéregetek, 
ablakod alatt rigóként 
dalolok hiábavaló énekeket. 

Várad falai elfednek 
elrejtik égető lángod 
nem tudom, 
örvendjem-e, átkozzam-e 
boldogságod. 

Szívemre káoszt hoztál 
mely vészjóslón jön el, 
mert mindig messze voltál 
és sosem leszel közel.

 

 
[1] 
 
Welcome to Infovip