Indigó gyerekek (Nincs kategorizálva!)

http://www.infovip.hu/datastore/user-files/30058/PurpleAura.jpg

Stein Tibor auralátó, energiagyógyász, tanácsadó és büszke apuka. Az „apró szentek” új generációjáról és a hozzájuk való viszonyulásról beszélgettünk. Személyes érintettség okán is szívén viseli eme különleges képességű gyerekek sorsát.
A nagyobbik lányom, aki most 20 éves lesz, indigó gyermek volt. 3 éves korában kezdtünk gyanakodni, hogy valami nincs rendjén. Két éves elmúlt, amikor beszélni kezdett. Egyik napról a másikra, összetett mondatokat. Mikor megkérdeztük miért nem szólalt meg eddig, azt mondta: nem volt értelme. 3 évesen kezdett mesélni csodálatos lényekről, angyalokról, amelyeket folyamatosan látott. Iszonyatos felfogóképességgel rendelkezett, habzsolta a tudást, függetlenül attól, hogy mi volt az. 4,5 éves korában magától megtanult számolni, írni, olvasni. Ezt oly mértékben űzte, hogy egy éjjel azon kaptam, hogy elemlámpával a takaró alatt vaskos DOS könyvet bújt. Amikor észrevettem balga módon leszidtam, hogy nem is kell tudnia olvasni, de ha már olvas, válasszon olyat, amit ért: a Kis herceget, vagy a Micimackót - és kivettem a könyvet a kezéből. Másnap az én pici lányom úgy kitiltott a saját számítógépemből, hogy több mint három órába telt mire feltörtem a rendszert. Így bizonyította be: igenis érti, amit olvas. Tőlem nem tanulhatott ezen a téren semmit: nem vagyok informatikus, és épphogy amatőr szinten tudom használni a számítógépet. A lányom most programozó mérnöknek készül.
- Hogyan kezelték a helyzetet?
Megjártuk a hadak útját. 5 évesen dadogni kezdett. Vittük logopédushoz, nevelési tanácsadóhoz, gyermek ideggyógyászhoz. Ez utóbbi ránézésre megjegyezte: „kevesebbet kellene verni a kislányt.” Képzelheti, hogy érintett! Soha nem bántottuk.
Végül egy kineziológushoz mentünk, aki fél év alatt kigyógyította a dadogásból és ajánlott egy léleklátót. Ő mondta, hogy indigó a gyermekünk. Ezzel egyidejűleg minden szakirodalmat elolvastam, tanfolyamokra jártam a témában, találkoztam hasonló gyermekekkel és szüleikkel. Jómagam 20-25 éve látok fizikai aurát, de úgy 5-6 éve mást is észleltem. Nem tudtam értelmezni mi az. Kiderült a lélek auráját is észlelem. Meg kellett tanulnom értelmezni.
- A lélek aurájának színében különböznek az egyes generációk?
Igen. A lélek aurája magába hordozza a múltat, a jelent s a jövőt. Eddig hallottunk indigó gyermekekről, majd kristály gyermekekről, és végül a szivárvány gyermekekről. A lélek aurájuknak valóban olyan a színe, mint amilyen az elnevezésük. Viselkedésben azonban nincs különbség közöttük. Abban viszont igen, hogy mikor ébrednek rá feladatukra. Tanítási célzattal születnek közénk. Az indigó gyermekek később, a szivárvány gyermekek már születésüktől fogva tisztában vannak ezzel. A „normális” viselkedési normától való eltérés 3-6 éves korukban intenzíven jön elő náluk. Hagyományos módon nem lehet őket fenyíteni, nem használ. Olyan tudásmennyiség van birtokukban, hogy ez nekik nem jelent semmit. Ennél magasabb szinten állnak.
- Milyenek ezek a gyerekek?
Felnőttesen viselkednek, racionális elmével megáldottak. Segítőkészek, nyitottak, érdeklődőek, barátkozóak. Legtöbb esetben nem találnak maguknak barátot. Szellemileg a náluk 3-4 éves idősebb gyerekekkel találnák meg a hangot. Elmagányosodnak. Sok szomorúsággal jár az életük. Ritkán találnak maguknak társat, és ilyenkor jön a család szerepe.
- Milyen gyermekekkel találkozott?
Most csak két példát említek. Egy 3 éves kislány érteni ugyan nem értette de a különböző egzotikus írásokat felismerte, és a hozzájuk tartozó népről, földrészről mesélt. A család döbbenten hallgatta. Ugyanez a kislány 4 éves korára magától megtanult folyékonyan írni, olvasni magyarul. Egy másik apróság soha nem nézett mások szemébe, valami mást figyelt. Léleklátóhoz vitték. Kiderült: az aurát vizsgálgatta a csöppség. Valaki szkeptikus, és azt mondja: a gyermek fantáziál. A gyermek soha nem hazudik, azt mondja, amit lát. Például, amikor arról számol be, hogy mozog a falon egy kép, vagy matrica. Meglehet, hogy észleli az energiát, ami ezek előtt elhalad.
Mit tegyünk, ha gyermekünk más, mint a többiek? Hol rontanak a gyakorlatlan szülők és mit lenne érdemes tenniük? Kérdéseimre Stein Tibor auralátó, energiagyógyász, tanácsadó és édesapa válaszol.
- Hogy tud a család segíteni?
Fontos, hogy a szülők ne akarják csodabogárnak beállítani a gyermeküket. Szerencsére nem véletlenszerű, hogy hova születik le egy szivárvány, vagy kristály gyermek. Nem mondhatom, hogy értelmiségi emberek közé, inkább úgy fogalmazok: intelligens családhoz.
Lényegesen több odafigyelést igényelnek. Érettebbek a korosztályuknál, így azt a fajta szeretetet amit egy barát adhat, a szülőnek kell pótolnia. Fontos megemlíteni, hogy a gyermekek tudják mi a feladatuk, mely területre „specializálódtak” ezért segíteni kell őket, hogy kibontakozzanak. Tanítási célzattal jöttek, és az adott témában emberek életére kiható eredményességről tesznek tanúbizonyságot. Sokan úgy gondolják, hogy csak jóra taníthatnak. Ez tévedés.
- Mit tanácsol az Önhöz forduló szülőknek?
Többnyire azzal fordulnak hozzám, hogy a gyermekük hiperaktiv. Kezelhetetlen. Ilyenkor mindenképp be kell vonni az apróságot a saját nevelésébe. Például: „Te hogy kérnéd meg magad, hogy pakolj el?” Fontos megkérdezni azt is, hogy „Te hogy büntetnéd meg magad?” Mivel nagyon értelmesek úgyis olyat fognak kitalálni, aminek a legkisebb az esélye. Ilyenkor a szülőnek következetesen végre kell hajtani, amit a gyermek mondott. Ha el kell fenekelni, akkor bizony el kell. Utána sírhatnak együtt, és vigasztalhatja az apróságot, de muszáj megtenni.
A korának megfelelően kell beszélni vele, hogy egy közösségben hogy viselkedjen, hogy próbáljon meg alkalmazkodni a többiekhez. Jó módszer, ha otthon egy 0,5X0,5 méteres kuckót találnak, vagy szőnyeget, sámlit és kinevezik mesemondónak. Megbeszélhetik, hogy csak ott mesélhet az apróság azokról a dolgokról, amiket tapasztal. Idegenek előtt ezt ne tegye. Az emberek még most is hitetlenkedve állnak ehhez a témához, az ilyen gyermekeket feleslegesen bélyegzik meg.
- Hol hibázhatnak a szülők?
A legnagyobb problémát abban látom, hogy produkáltatják a gyermeket. Hivalkodnak vele, pedig egyszerűen csak nagyon kell őket szeretni és figyelni rájuk. Találtam közösségeket, ahol hasonló gyermeket engednek össze, de nem működőképes. Annyira, mint ahogy nagy tudósokat sem lehet összeengedni. Ők még picik, nem tudják kezelni a helyzetet, arra nincs szükség, hogy vetélkedjenek, és ütköztessék a jelenlegi tudásukat.
Iskoláskorú gyermeknél, ha szükséges keressenek nehezebb iskolát, vagy ha megoldható ugorjanak néhány osztályt. Ő azt már tudja, amit a tanárnő elmondott. Elkezd ficeregni az órán, felhívni magára a figyelmet. Nagyon fontost: tűzzenek ki a gyermeknek célokat, hiszen unatkozik.
- Mit üzen a szülőknek?
Először is: soha ne higgyenek egy szakembernek. Amit mond, az nem szentírás. Inkább járják körül a témát, vigyék több helyre csemetéjüket: természetgyógyászhoz, léleklátóhoz, pszichológushoz. Ne kezeljék csodabogárnak, ne dicsekedjenek vele, ne versenyeztessék, és ne elégedjenek meg azzal: hiperaktív. Ebben én nem hiszek. Türelem és szeretet a leghatásosabb „eszköz”.

 


  Írta: Eposz | 2017-05-22 04:51:59 | Hozzászólások: 0
 
[1] 
Welcome to Infovip